Egy nemzetközi kutatókonzorcium (Sergio Machado et al.) vizsgálta, hogy a természetben előforduló cukrok hogyan befolyásolják a sertés sperma életképességét.
A sertés és szarvasmarha mesterséges termékenyítése sikeresebb, ha a sperma hosszabb ideig marad életképes a petevezetékben. A spermiumok általában 2 napig, vagy ennél rövidebb ideig maradnak életképesek, ami csökkentheti a megtermékenyülést a sertésekben. A sertéseknél ugyanis előfordulhat, hogy nincs szinkronban a sperma depozíció és az ovuláció.
A spermiumok érési folyamatának lassítása
Növeli a sertés spermium életképességét, ezért érdemes vizsgálni. Napjainkban a világ több részén egy kutatócsoport dolgozik ezen a területen, és azokat a petevezetékben természetesen előforduló cukrokat azonosították, amelyek lassítják a sertés sperma érését. Ha a sperma érési folyamata lelassul, a spermiumok életképessége megnő.
A petevezeték biokémiája
A kutatócsoport korábban már kimutatta, hogy a sertés petevezetékében a megtermékenyítés előtt a spermiumok kötődnek a petevezető oligoszacharidjain található 2 ’glikán’ motívumhoz, az úgynevezett bi-SiatLN és LeX glikánokhoz. Az új tanulmányban a tudóscsapat megvizsgálta ezen glikánok szerepét a Ca2+ ionok spermiumokba való normális bejutásában. Ez befolyásolja a sertés spermiumok érési sebességét és élettartamát.
A tanulmány szerint 24 óra elteltével a bi-SiaLN-hez és a LeX-hez kötött immobilizált spermiumok életképessége 46%-kal, illetve 41 %-kal magasabb volt a szabadon úszó spermiumok életképességéhez képest (10-12 %). A glikán motímuvok elnyomják a Ca2+ ionok behatolását és meghosszabbítják a sperma élettartamát, nem befolyásolva a termékenyítőképességüket vagy mozgékonyságukat.
A sertés sperma fertilitási vizsgálatának jövőbeni alkalmazásai
A jövőben ez a 2 glikán használható a spermiumok termékenységi vizsgálatára. Ezek a mesterséges termékenyítés során bejuttathatók a petevezetőkbe , hogy növeljék a megtermékenyülés sikerességét. David Miller (University of Illinois, USA), a kutatócsoport egyik tagja szerint, 2 módszer lehetséges a bevitelre, de jelenleg még ezek egyike sem működik.
„Az egyik módszer az lenne,” mondta, „ha oldható petevezeték glikánokat adnánk a spermához és azok hozzájuk tapadva maradnának egészen az ovulációig, majd az ovuláció során ezek felszabadulnának. A másik lehetőség az lehetne, ha a petevezető glikánokat a termékenyítés előtt beágyaznák.”
További kutatásokkal kell tisztázni azonban, azt, hogy a glikánok a spermiumokhoz kötött állapotban maradnak-e a petevezetőben, vagy hogy az utólag megkötött glikánok felszabadulnak-e a spermiumokról az ovuláció során?
A 2 glikán egyike egyszerű és könnyen szintetizálható. A másik viszont összetett és nehezen tisztítható. Bízva a cukorszintézis technikai fejlődésében és a fenti kérdések megválaszolása után, ha a glikánokból csak kis mennyiség használata szükséges, célszerű lehet a módszert értékes (elsősorban nukleusz) tenyész állományokban alkalmazni.
Fordította és átdolgozta: Miheller Beatrix és Dr. Mocsári Endre
